Vizsgaidőszak

Összegzés a nijmegeni 2. vizsgaidőszakomról/Summary of my 2nd exam period in Nijmegen:

-könyvtárban leélt órák száma/period lived in the library in hours: végtelen/infinite (kb. 13,5 nap/appr.13,5 days)
-megírt esszék/written essays: 5/5; 43 oldal/pages; 13468 szó/words
-olvasott szak- és szépirodalom/ read secondary lit. and lit.: több ezer oldal/thousands of pages
-meghallgatott zeneszámok/songs, tracks listened to: több ezer/thousands
-végighallgatott lejátszási listák/playlists: több száz/hundreds
-alvásidő/sleeping time: kevesebb, mint a minimális szükségletem/less than my minimal need
-tapasztalatszerzés esszéírásban és kutatásban/gained experience in essay writing and research: rengeteg/enormous
-véleményem az MLA-ről/my opinion about the MLA style: legjobb haverok lettünk/hell,yeah, best friends 4ever
-véleményem a nijmegeni egyetemi könyvtárról/my opinion about the university library in Nijmegen: a legjobb!/the best!
-véleményem a légkondiról/my opinion about air-conditioning: pokolba vele!/go to hell!
aláírás: a Vérző Orrom/signature: my Bleeding Nose

-végszó/final notion: megcsináltam, túléltem!/I've done it, I survived!
-agyi állapotom/ my brain's condition:
http://9gag.com/gag/ab55MPv

Megyek aludni... I'm going to sleep now...

Berlin, Berlin

Az itteni egyetemistáknak egy utazási iroda 3 napos kirándulást szervezett Berlinbe 99€-ért (utazás, szállás 2 éjszakára, 1 vacsora). Az ajánlat nagyon népszerű volt, 99€ nagyon kedvező ár, úgyhogy a helyek hamar be is teltek. Szerencsére Ilaria és én időben lecsaptunk a lehetőségre, és azon szerencsések között lehettünk, akik részt vehettek a kiránduláson.

ázsiai vacsora (Ilariáé és az enyém)

Ápr. 19-én reggel 7-kor indultunk Nijmegenből a vasútállomás elől. Nem mondom, hogy könnyű volt felkelni, és elbiciklizni az állomásig, de megérte. Busszal utaztunk, eredetileg 8 órásra tervezték az utat, de többször is volt fennakadás Németországban, így 9 óra lett a teljes menetidő. Du. 4-re értünk a hostelhez, ami elég közel volt a belvároshoz. Hatan aludtunk egy szobában, de az kicsit rontott a hangulaton, hogy random osztották be az embereket a szobákba, így nem az ismerősökkel kerültünk össze. Végül is, annyira nem volt vészes, de van, akinek akadt gondja az alvással emiatt. Az viszont pozitívumnak számít, hogy nem egy egész folyosó osztozott a fürdőszobán, csak egy szoba. A késés miatt éppen csak annyi időnk volt, hogy lepakoljunk a szobában, utána menni kellett vacsorázni. Egy ázsiai étterembe mentünk, életem első tapasztalata volt ez ázsiai kajával. Még a buszon a szervezők (Stijn és Carolina, diákok) körbeadták a menüt, és ki is kellett választani, hogy mit szeretnénk enni, úgyhogy mire az étterembe értünk, minden készen várt bennünket. 3 fogást lehetett választani, ezek kis tálkányi ételek, nem is gondolná az ember, hogy jól lehet velük lakni, pedig igen. A pálcikával evés nem egy könnyű művelet, gyakorlat kell hozzá. A kaja nem volt rossz, 3/2 fogás ízlett. A vacsora után visszamentünk a szállásra egy kicsit felfrissülni, aztán később azokkal, akik akartak, Stijn elvitt minket az Oscar Wilde Ír Pubba. Nagyon hangulatos, kellemes hely, még élőzene is volt.

plafon a pubban

Másnap a teljes napot városnézésre szántuk, úgyhogy időben kellett kelni. A reggeliről magunknak kellett gondoskodni, lehetett enni a hostelben is, de 6€-t kellett fizetni érte. Én vittem magamnak reggelire valót. 11 előtt a Brandenburgi kapuhoz kellett érnünk, onnan indult a 3 és fél órás gyalogos városnézés ugyanazzal a társasággal, akikkel Amsterdamban is elindultunk várost nézni, de aztán nem fejeztük be a hideg miatt. Most sokkal szerencsésebbek voltunk az időjárással, egész nap sütött a nap, bár nem volt kánikula, de nem fagytunk meg. Egy angol srácot kaptunk vezetőnek, imádtam a gyönyörű brit angolját, és amúgy is nagyon jó idegenvezető volt, sok érdekességet elmondott a városról, a látnivalókról. A kapu mellett áll a Reichstag, azt csak távolról láttuk, mert a kaputól a holokauszt emlékműhöz mentünk, majd arra a helyre, ahol Hitler bunkerének bejárata volt. Ma egy lakótelep és annak a parkolója található ott. Innen a mai Pénzügyminisztérium épületéhez sétáltunk, amely az egyetlen megmaradt volt náci, majd kommunista épület (Luftwaffe főhadiszállása volt). Az épület mellett a hajdani fal egy hosszú darabja látható eredeti formájában, nem messze onnan pedig a Checkpoint Charlie, vagyis egy ellenőrző pont a hidegháború idejéről. A sarkon egy Trabant Safari nevű hely van, ahol a trabantok a reneszánszukat élik: a legkülönbözőbb mintákkal díszítve lehet őket kibérelni városnézésre, és bizony sokan élnek is a lehetőséggel. Furcsa dolog volt, hogy a kb. 30 fős csoportunkból egyedül én tudtam, mi az a trabant, nekem a gyerekkorom meghatározó eleme volt. A Trabant Safari előtt Uschival találtunk egy érmenyomó automatát, úgyhogy ki is használtuk a lehetőséget, és készítettünk két érmét, hiszen mindketten gyűjtjük. Volt 20 perc szünetünk itt, bizony a lábunkban már éreztük a 2 órányi sétát, de még sok minden várt ránk a szünet után is.

Brandenburgi kapu

Holokauszt emlékmű

rózsaszín csövek egész Berlinben, Berlin ékei! :D (talajvizet vezetnek el)

Pénzügyminisztérium

Checkpoint Charlie

művészet a faldarabokon

A szünet után egy hatalmas térre sétáltunk (Gendarmenmarkt), ahol a berlini nagy Koncertterem áll középen, mellette két oldalról pedig 1-1 székesegyház, a német és a francia. A franciák építettek egy székesegyházat Berlin közepén, ez nem tetszett a németeknek, így ők építettek egy másikat a franciával szemben, a kettő kishíján ugyanolyan... A tér közepén, a Koncertterem előtt Friedrich Schiller szobra áll. A térről egy másik térre mentünk, ahol a Humboldt Egyetem épületei találhatóak, az egyik a második világháború előtt a nemzeti könyvtár volt, de a háború alatt jóformán megsemmisült. Az épületek nagy része megsemmisült Berlinben a háború alatt, így mindent újjá kellett építeni, a régi stílusú épületeket is. Az építkezések ma is folynak még, úgyhogy sajnos a belvárosban, ami Berlin legszebb része, nem sok épületet láthattunk állványozás nélkül. Az egyetem mellett épül az operaház is, és számos egyéb "régi" épület. A Múzeum-sziget volt az utolsó állomás, Berlin összes jelentős múzeuma itt található, rengeteg értékkel, és jobbnál jobb kiállításokkal. A Pergamon Múzeummal szemben található Angela Merkel lakóháza is, illetve a Berlini dóm, egy zsidó emlékhely meg egy újraépülő palota, amelyet a kommunisták leromboltak. A városnéző körutat itt fejeztük be egy csoportképpel, de aki szeretett volna, az idegenvezetőnkkel tarthatott egy étterembe ebédelni. A csoport nagy része élt is a lehetőséggel, mi is, hiszen el is fáradtunk, és éhesek is voltunk. Az étterem nagyon kellemes hely volt, és az ebéd is ízlett mindenkinek. Egy kicsit felfrissülve a Pergamon Múzeum mellett döntöttünk a kis csapattal (Ilaria, Zareta, Salem, Francesco, Florence és én), csak Uschi nem jött velünk, mert találkozója volt egy osztrák barátnőjével. A Pergamon Múzeumtól nem tudtuk, mit várjunk, az idegenvezető ajánlotta, engem érdekelt is már csak amiatt, hogy ókori leleteket ígért nekünk. Bent aztán kiderült, hogy minden képzeletet felülmúló tárlata van! A British Múzeum semmi ehhez képest. Nem a leletek mennyisége a fantasztikus, hanem a minősége és nagysága. 3 teremben életnagyságú ókori leleteket állítottak fel. Az elsőben a pergamoni szentély, és annak a teljes fríze látható, mely a görög istenek és a titánok háborúját ábrázolja. A másodikban egy római piac monumentális bejárata, a harmadikban pedig az eredeti babiloni Istár-kapu teljes életnagyságban! Számomra ez jelentette a csúcspontot, 15 percig csak álltam előtte jóformán tátott szájjal, fantasztikus élmény volt! A további termekben ókori asszír, sumér, mezopotámiai, és babiloni leleteket láthattunk, a felső szinten pedig iszlám kiállítást, az is lenyűgöző, de arra sajnos nem maradt elég idő. Nem vagyok múzeumfanatikus, de állítom, hogy ez életem egyik legfantasztikusabb múzeum élménye volt. 

Gendarmenmarkt 

Humboldt Egyetem

Múzeum-sziget

Berlini dóm

Pergamon Múzeum

pergamoni szentély

római piac bejárata

római mozaik

Istár-kapu

A múzeum után az Alexanderplatz felé vettük az irányt. Ott található a jellegzetes tv-torony, mellette a Városháza, előtte pedig egy nagy szökőkút Neptun/Poszeidón szobor kompozícióval. Találtunk egy szuper szuveníres boltot is, és Berlinben végre találtam olyan szuveníreket, amire azt mondtam, hogy érdemes megvenni, és nem a haszontalan, giccs kategória. Végül elértük az Alexanderplatzot, ahol nem a gyönyörű építészet fogja meg az embert, hanem a kozmopolita légkör. Mindenféle nemzetiségű, típusú, korú embert lehet itt látni, pedig csak egy nagy tér. Utcazenészek, zsonglőrök, tüntetők, járókelők, árusok hada, szabályosan él a tér, és sodorja magával az embert. Itt található a londoni Harrod's-hoz hasonló pláza is, ahova csak nézelődni megy be a magamfajta ember, azt is csak kb. 20 percig bírja, mert nem az ő stílusa... az egyetlen pozitívum, hogy találtam bent egy eredeti magyar kütrőskalácsos standot magyarokkal. Az már részletkérdés, hogy pakoltak, és kürtőskalácsot nem tudtam enni, de hallottam magyar szót. A hosszú nap után visszamentünk a hostelbe egy kicsit pihenni. Megegyeztünk, hogy valahova elmegyünk vacsorázni, végül egy sushi étterem mellett döntöttünk. Sushit sem ettem még ezelőtt, de már egy ideje ki szerettem volna próbálni, hát adódott a lehetőség. Az étterem nem volt messze a hosteltől, de már majdnem zártak, mikor odaértünk, de azért csak beengedtek. 20€-ért annyit ehettünk, amennyit tudtunk, futószalagon ment körbe a kaja, azt vesz le róla az ember, ami tetszik. sokféle lehetőség van. Gyakorlatilag heten leürítettük a szalagot, ízlett a sushi, az egyetlen probléma az volt, hogy túl gyorsan ettem túl sokat - ki gondolná, hogy azok a kis tekercsek ennyire laktatók... Úgyhogy két nap telt el azóta, és a gyomrom még mindig nincs rendben. De ennek ellenére nem ment el a kedvem a sushitól a jövőben. Ilaria nem érezte túl jól magát, mert nem aludt túl sokat előző éjjel, így visszakísértem a hostelbe, a többiek elmentek bulizni. Gondolkodtam, hogy utánuk menjek-e, de végül a sushi kavalkád úgy döntött a gyomromban, hogy maradjak csak a hostelben, úgyhogy megvártuk, míg két óra alatt végül kiürült Ilaria szobája az előparty után, és lefeküdtünk.

Berlin jelképe a medve

tv-torony

Városháza és a szökőkút 

Alexanderplatz

Alexanderplatz

Ilariával időben keltünk, hogy még vasárnap is kihasználjuk a fél napot. A többiek 5-6 körül értek vissza a bulizásból, szóval nem gondoltuk, hogy ők is velünk tartanak. Kényelmesen megreggeliztünk, összepakoltuk a holminkat, és kijelentkeztünk a hotelből. Zareta és Francesco lejöttek addigra kávézni az étterembe, vártunk rájuk, hogy aztán együtt menjünk az East Side Galériába, de aztán jött Salem is, és mondta, hogy ő el akar menni reggelizni valahová, úgyhogy végül ketten mentünk Kelet-Berlinbe. Az East Side Galéria egy szabadtéri modern streetart, graffiti galéria. A "vászon" a hajdani berlini fal egy hosszú meghagyott szakasza. Kívül zseniális street art alkotások találhatóak, a belső részen pedig graffitik. Belül van egy nagy rét is, sütött a nap, gyönyörű idő volt, úgyhogy letelepedtünk a zöldre. Én körbejártam a belsőrészt, aztán csatlakoztam Ilariához, és napoztunk egy órát. Utána jöttek a többiek is, elindultunk a külső részt végignézni, de aztán mi Ilariával úgy döntöttünk, hogy visszamegyünk a vasútállomásra ebédelni, aztán meg visszamentünk a hostelbe. 3 óra után nem sokkal indultunk vissza Nijmegenbe, 8 és fél óra volt az út ez esetben két megállóval. Sajnos a sushi még mindig nem hagyott nyugodni, úgyhogy a hazafelé utam nem volt annyira kellemes, nagyon-nagyon örültem, mikor végre leszállhattam a buszról Nijmegenben.
Összességében nagyon-nagyon örülök, hogy adódott ez a lehetőség, mert szuperül éreztem magam. Persze ennyi idő alatt csak egy töredékét láttuk Berlinnek, de szerintem maximálisan kihasználtuk a rendelkezésre álló időt, és megnéztük/kipróbáltuk azt, amit lehetett 2 nap alatt. Berlin az a város, ahova egyszer a jövőben mindenképpen szeretnék majd visszamenni.

East Side Galéria kívül

East Side Galéria belül

East Side Galéria

Ilaria és én

mainstream (az én értelmezésemben, szerintem zseniális)

Márciusi összefoglaló

Sűrű-sűrű elnézés, hogy ennyire elmaradtam a bloggal, most igyekszem márciust összefoglalni ebben a bejegyzésben, utána meg majd rövidebben a továbbiakról.

Szóval, ott hagytam abba, hogy több, mint egy hónapja voltam Nijmegenben. Azóta már több, mint két hónapja vagyok itt, és persze nem zajlott eseménytelenül a 2. hónap sem.

Március eleje, hétvége:

Szombaton Arnhembe kirándultunk, nem kellett messzire menni, 15-20 perc vonattal. Sajnos az időjárás nem kedvezett túlzottan, elég hideg volt, úgyhogy a szabadtéri látnivalókat nem volt érdemes aznap megnézni. A társaság elég fáradt volt, mert előző este jót buliztunk a Dollarsben, úgyhogy kávéval/teával indítottuk a kirándulást, utána sétáltunk egy kicsit Arnhem központjában. A város szép, sok a régi ház, és rengeteg üzlet is van, ha valaki bevásárló körútra szeretne menni, Arnhem tökéletes hely hozzá. A nagy gótikus templomot éppen felújítják, úgyhogy nem volt annyira impozáns látvány felállványozva, de a toronyból nagyon szép a panoráma, el lehet látni Nijmegenig, jó időben Németországig is. Piac nap volt éppen, úgyhogy körbesétáltuk a teret - nagyon szeretem itt a piacokat Hollandiában, nagyon-nagyon hangulatosak. A piac után elmentünk a Modern Művészetek Múzeumába - ezek a kiállítások nekem mindig "felemelő" élményt adnak, a legtöbb esetben képtelen vagyok azonosulni velük... Persze nem azt mondom, hogy a modern művészet rossz, de nem a kedvencem. Azért élménynek jó volt ez is. Nap végén kajáltunk az arnhemi HEMA-ban, lévén ott a legolcsóbb, ott már úgy néztünk ki, mint egy vert hadsereg, elaludtunk kb. az asztalnál, úgyhogy hamarosan jöttünk is vissza Nijmegenbe. Másnap Ilaria várta a társaságot ebédre, nagyon finom tésztákat főzött.

Arnhemben

Keddenként mindig lakótársi vacsorát tartunk, minden héten valaki más főz a saját nemzetére jellemző ételt. Jó alkalmak ezek az ismerkedésre, az összecsiszolódásra, mostanra már majdnem mindenki sorra került. Persze olyan sosem volt még, hogy mind a tizenhatan jelen voltunk, de azzal a 11-12 emberrel, akik általában részt vesznek, már jó ismeretségben vagyunk. Kedvenc játékunk lett a Jenga, vacsora után mindig előkerül. Március első keddjén olasz vacsora volt, Enrica főzött Ilaria segítségével mennyei lasagne-t. Desszertként pedig Nutella volt - a Nutella olasz!!!! Nekem ez nagy felfedezés volt, én azt hittem, hogy német, de nem én voltam az egyetlen. Következő héten lengyel vacsora volt sok-sok vodkával, Bernadeta és Dawid főzött rántott húst, kapros krumplipürét és répasalátát, utána héten pedig Rika készített japán vacsorát rizzsel és curry szósszal. Eddig nem szerettem a curry-t, mert Londonban túl sok volt belőle, de Rika főztje nagyon finom volt. Keddenként egyébként nincs órám, ilyenkor van időm jobban tanulni, meg pihenni.

Jenga!

Március első hétfője és keddje volt az első két igazi tavaszi nap a hosszú hideg után (utána újra elromlott az idő sajnos). Hétfőn annyira örültem a napsütésnek, hogy az óráim után elhívtam Álvarot biciklizni. Bementünk a városközpontba, aztán le a Waal partjára, csodálatos idő volt, élt a kikötő meg a központ. Kedden még melegebb volt, akkor már kabát sem kellett.

az első tavaszi nap

Szerdánként este minden héten meet&eat van az egyetemi templom melletti közösségi teremben, ide a cserediákok hivatalosak, és itt is minden héten más nemzet főz. 2,5 € a beugró, de mindig nagyon jó a hangulat, sokféle diákkal lehet találkozni. Eddig kétszer voltam, az első márciusban volt, francia-belga est, a másik pedig most a héten, erről majd később írok.

Pénteken szokásosan mentünk a bázis helyre, a Dollarsbe, sokan mentünk aznap, előtte nálam beszélgettünk, meg söröztünk egy kicsit. Ez keményebb bulizásra sikerült, és szét is esett a csapat, úgyhogy nem volt annyira jó a hangulat, de azért készült egy-két jó party fotó.

a 92-es folyosó (egy része)

Szombaton (márc. 9.) Ilariát meglátogatta a barátja és a barátja anyukája itt Nijmegenben, a szűkebb baráti körrel velük ebédeltünk a HEMA-ban.

Vasárnap koncertre mentünk Enricaval és Álvaroval. Nijmegennek van egy gyönyörű koncert- és színház terme, ott játszott a régió szimfonikus zenekara a Schumann-fesztivál keretében. Szenzációs volt a koncert, nagyon örültem neki, hogy elmentünk, annak meg még jobban, hogy a többieknek is tetszett.

A következő hét nem volt annyira eseménydús, sajnos fogorvoshoz kellett mennem, mert nagyon fájt a állkapcsom meg a fogam, végül kiderült, hogy nincs nagy baj, de a látogatás 50€-ba került, úgy, hogy gyakorlatilag semmit sem kellett csinálni. Az egészségügyi ellátás itt drága, és mindenhol alapból 20 € a vizitdíj. Durva.

Csütörtökön egy török csoporttársam meghívott vacsorára hozzájuk, Enricával, Álvaroval, Ilariával, Patríciával, Nataliával, Patrykkal és Uschival mentünk, nagyon sok finomságot főztek a török lányok, jó hangulat is volt.

Vasárnap Estelnél, a spanyol mentorcsoportos lánynál ebédeltünk Ilariával, Patríciával, Cécillel és Uschival. Estel nagyon finom spanyol omletteket készített, és megmutatta, hogy ők hogyan eszik a pirítóst paradicsommal, főtt fokhagymával és olíva olajjal.

lányok rózsaszínben (nem beszéltünk össze!)

A következő hét volt az utolsó szorgalmi hét az első negyedévből, és a hét, mikor Anna jött hozzám (meg a szülinapom is akkor volt). A szülinapom szerdára esett, rengetegen megköszöntöttek otthonról is, nagyon örültem neki, meg sokan itt is, még ha csak Facebookon is, de a gesztus a fontos. A napom nem volt egyébként annyira csodás, esett az eső, álmos voltam, mert előtte éjjel későig kellett beadandót írnom, és az órák sem voltak annyira érdekesek. Fáradtan visszaértem a koliba 6 körül, alig találkoztam ismerősökkel, úgyhogy megírtam néhány üzenetet, és le akartam feküdni, ám negyed 9 körül kopogtattak az ajtón. Kinyitottam az ajtót, és Ilaria meg rajta kívül még 6-an ott álltak az ajtó előtt egy tortával, lufikkal, buborékfújóval, és énekelték, hogy Happy Birthday... hirtelen meg se tudtam szólalni, teljes meglepetés volt, feldobta az egész napomat! Kaptam tőlük két szép fülbevalót, meg egy képeslapot, amit Enrica rajzolt, és mindenki a saját anyanyelvén írt bele jókívánságokat, nem csak ez a 7 ember, hanem a többi lakótársam is. Teljesen meg voltam hatódva, nagyon-nagyon jól esett, hogy gondoltak rám. :-)

Csütörtökön pedig jött Anna! Ilaria ment ki elé a vasútállomásra, mert nekem órám volt, és óra után az egyetemen találkoztunk. Alig bírtam már magammal, nagyon vártam, hogy végre találkozzunk, olyan igazi, filmbe illő, egymáshoz futós, pityergős jelenet volt a viszontlátás.

Anna látogatásáról, meg a továbbiakról majd írom a következő bejegyzést, ígérem, hamarosan.

Több, mint egy hónapja Nijmegenben

Hihetetlenül gyorsan telik az idő, főleg, ha az ember jó társaságban van, és jól érzi magát.

Egy hónap azért kellett hozzá, hogy beleszokjak az itteni életbe, de most már úgy érzem, hogy beépültem a nijmegeni mindennapokba.

Hogy mi minden történt az első 2 hét óta? Rengeteg dolog.

Először az egyetemről:

Nijmegeni városnézés 2.

A termek megtalálásával még mindig akad néha problémám, a Thomas van Aquinostraat épületei egy labirintus érzését keltik bennem minden alkalommal. Nem volt eddig még olyan hét, hogy az órarend szerinti összes órámat megtartották volna, hol betegség, hol egyéb elfoglaltság miatt. Ez a hét se lesz teljes, de így is van bőven házi, mi lenne, ha teljes lenne a hét? Mostanra azért már tisztában vagyok azzal is, hogy melyik órán hogy érdemes jegyzetelni, és melyikre mennyire és mennyit kell készülni. Nincs sok tárgyam, viszont ez a 6 annyi felkészülést igényel, mint otthon a duplája. És ez nem azért van, mert itt magasabb a színvonal vagy többet követelnek, hanem más a rendszer. Az itteni diákoknak nincs egyszerre ennyi kurzusa, és én sem értem, hogy nekem miért kell ennyi, az Erasmus szerződésem ennyit ír elő, de senki más nincs, akinek ennyi kreditet kell teljesíteni, és nem is érzem, hogy az összes tárgy hasznos számomra, amit felvettem. Visszatérve a felkészüléshez, itt alapelv az első évtől kezdve, hogy a diákokat rá kell szoktatni arra, hogy minél több szakirodalmat olvassanak, és megtanulják őket használni. Az elv nem rossz, csak ha ez azt jelenti, hogy 1 nem irodalmas tárgyhoz mondjuk minden órára 40-60 oldal szakirodalmat kell olvasni, az irodalmasokhoz kb. 200-at, akkor az 4 nem irodalmas és 2 irodalmas tárggyal 600-700 oldal olvasást igényel hétről hétre, és akkor még a beadandókból semmit sem csináltam. És olykor több is ez a mennyiség. Az elmúlt hétre 1040 oldalt kellett volna átvennem. Képtelenség. Úgyhogy ha valamiben tapasztalatot szerzek, az a hogyan szelektáljuk az olvasnivalókat és hogyan olvassam el úgy, hogy a lényeg kijöjjön belőlük. Kemény. A 3. hét után úgy éreztem, hogy elég volt, ezt lehetetlen végigcsinálni, aztán jobb lett, de át kellett billentenem magam egy másik dimenzióba, ahol kevésbé érdekel, ha nem tudok mindent elvégezni, amit kell - de mostanra már működik. Az, hogy sikerült átbillenni egy másik dimenzióba kizárólag a jó társaságnak köszönhető. Most már minden órámon van pár ember, akivel összehaverkodtunk, így azért másként érzem magam, de a legjobban mégis az órákon kívüli ismerősi kör és baráti társaság inspirál.

Dollars Rockcafé

Napról napra közelebb kerülünk egymáshoz az egyre növekvő létszámú csapattal. Vannak emberek a mentorcsoportból, vannak emberek közös órákról, lakótársak, barátok barátai, egyre több és több. Persze van egy kisebb mag, akikkel közelebbi, szerintem már mondhatom, hogy barátságban vagyunk, és velük találkozunk legtöbbet, de mindig jönnek újabb emberek, és rendszerint minden alkalommal jó a hangulat. Okot nem nehéz találni arra, hogy találkozzunk egymással, úgyhogy mindig van valamilyen esemény, ahol összeülhet a társaság. Nagyon színes a csapat összetétele, éppen ezért rengeteget tanulunk egymás országáról, kultúrájáról, szokásairól, gyakoroljuk az angolt, és ismerkedünk egymás nyelvével is. Én személy szerint legtöbbet olaszok és brazilok társaságában vagyok, imádom az életfelfogásukat, a nyitottságukat, az olasz nyelv gyönyörű, és az olasz konyha mennyei. A szélesebb ismerősi körben lengyelek, törökök, franciák, svédek, franciák, egyiptomiak, spanyolok, németek és persze hollandok vannak. Főzünk egymásnak, együtt kirándulunk, együtt filmezünk, biciklizünk, énekelünk, vásárolunk, és még ki tudja, amit lehet. Azt mondom, hogy az itt töltött időt maximálisan kihasználjuk, hogy minél több élménnyel mehessünk haza majd, amire egyelőre nem is szeretnék gondolni.

Nijmegen Piliscsabához képest nagy városnak számít, mégsem egy metropolis. A szuperül kiépített bicikliutak és a jól szervezett, pontos tömegközlekedés nagyon sokat számítanak. A város méretéhez képest nincs sok autó, dugó itt elképzelhetetlen, és a városközpontban nincs is autós forgalom, az egész sétálóutcákból áll. A város rengeteg lehetőséget is ad, mint pl. állandó mozi, színház, koncert, mindenféle bolt, piac és szórakozóhely elérhetősége, ami valljuk be, nem rossz dolog, és ha már itt vagyok, ki is használom a többiekkel együtt. Természetesen Piliscsabát változatlanul imádom, de azért ezek a lehetőségek onnan hiányoznak sajnos. A városközpont éjszaka kifejezetten kellemes hely, és a közbiztonsággal sincs probléma. Biciklilopások vannak, de amúgy nem látni gyanús alakokat, és nincs annyi kéregető sem, mint otthon.

Szóval egyelőre jól érzem magam, és remélem, hogy ez így is marad, vagy még jobb lesz a jövőben.

Arnhemben

Hosszú hétvége

Febr. 9-12-ig hosszú hétvége volt Nijmegenben. Hollandia déli részén ilyenkor farsangi karnevál van, a katolikus részeken. Vannak városok, ahol színes, díszes felvonulásokat is tartanak, pl. Maastrichtban, a többi helyen meg rendszerint bulizás megy éjjel-nappal. Van aki, beöltözik, van aki, nem, de a sör, és a holland sramliféle zene garantált. Én nem tudtam igazán, hogy ez a karnevál dolog mit takar, úgyhogy korábban már megbeszéltem a kedves holland barátainkkal, hogy meglátogatom őket a hétvégén. Az ismeretség több, mint 20 éves velük, a család barátai. Zeistben laknak, ami Nijmegentől északra van, Utrecht mellett.

Utrecht

Utrecht, csatorna

Verkli, ez játszotta a Karib-tenger kalózait

Szombaton vonattal utaztam Utrechtbe, a vasútállomáson várt rám Marja, a legközelebbi ismerősünk a hollandok közül. Körbevezetett Utrechtben, voltunk egy érdekes múzeumban, ahol zenélő órák, harangjátékok és verklik voltak kiállítva. Nagyon érdekes hely, sok interaktív dolog is van, amit ki lehet próbálni, volt angol nyelvű idegenvezetés, és sok verklinek a hangját meg is hallgathattuk. Az egyik legnagyobb a Karib-tenger kalózai főcím zenéjét játszotta. :) A múzeum után egy tradícionális édességboltba vitt el Marja, az ilyen boltokat nagyon-nagyon szeretem, olyan meghitt hangulatuk van. Fél 3 körül átbuszoztunk Zeistbe, mert 3-ra hivatalosak voltunk Marja lányáékhoz, mert a nagyobbik unokájának a születésnapját ünnepelték. 5-kor pedig a többi holland ismerőssel találkoztunk, két házaspárral, Piet-Annie és Wim-Corie. Wimék hívtak meg magukhoz, és ami meglepetés volt, igazi holland vacsorára. És természetesen mi mással fogadhattak volna, mint jó magyar pálinkával, amit még Magyarországról kaptak ajándékba. A vacsora meg valami csodavolt. Előételnek ráksalátát készített Corie, aztán kétféle levest ettünk, mind a kettő jó sűrű, finom, forró leves volt. Utána káposztás-kaliforniai paprikás krumplipürét varázsolt az asztalra Corie füstölt virslivel és ananásszal, és a desszert mennyei házi almatorta volt vanília fagyival. Ezek mind jellegzetes holland ételek, azért is részleteztem itt. Jót beszélgettünk, jó volt találkozni velük, mert nem sokat látjuk egymást, ugyanakkor nagyon kedves és melegszívű emberek. A vacsora után hazamentünk Marjához, és egy kis beszélgetés után le is feküdtünk aludni, mert hosszú és mozgalmas volt a nap.

Egzotikus verkli

Hegedülő zenegép

Vasárnap délelőtt istentiszteletre mentünk, utána ebédeltünk Marjánál, délután pedig sétáltunk Zeistben. Zeist gyönyörű város, rendezett, sok zöld területtel, szép házakkal, olyan igazi emberléptékű hely, pedig nem annyira kis város. Este egy idősek otthonában tartottak istentiszteletet, és önkéntes segítőként elmentünk rá. Itt, Hollandiában egészen más a felfogás az önkéntes munkáról, mint nálunk otthon. Itt teljesen természetes, hogy civilek is foglalkoznak idősekkel, betegekkel, fogyatékosokkal, így is nevelik már a gyerekeket is. Ez a felfogás nagyon emberi, és azt hiszem, igazán vehetnénk példát róla. Azt meg mondanom sem kell, hogy az idősek otthona összehasonlíthatatlan az otthoni állapotokkal. Szóval ilyen dolgokat jó megismerni közelről, élőben is, így tudja az ember igazán értékelni, és összehasonlítani az otthoni helyzetet a külföldi nézőpontokkal. Az istentisztelet után visszamentünk Marjához, és sokat beszélgettünk.

Hétfőn délelőtt pihentünk, beszélgettünk, fotókat nézegettünk egymás utazásairól, meséltünk egymásnak. Délután pedig jöttem vissza Nijmegenbe. Hamar elrepült ez a pár nap, de nagyon kellemesen telt.

Nijmegenben teljes karneváli hangulat fogadott. Bár itt nem volt felvonulás, azért a belvárosi utcák tele voltak konfettivel, szerpentinnel és egyéb karneváli kellékekkel, és a pubok előtt délután is jelmezes emberek álldogáltak sörrel a kezükben, és üvöltöttek együtt a bentről kiszűrődő zenével. :)
Kedden napközben tanultam, este pedig együtt vacsoráztunk a mentorcsapattal.

Városháza, Zeist

Kastély Zeistben

Zeist

Marjával