Eljött az utazás napja, jan. 23-án 15.30-kor indult a busz a Népligetből. Bécsben át kellett szállni, onnan pedig egyenesen jött a busz Hollandiába. Féltem tőle, hogy nagyon hosszú lesz így az út, de szerencsére nem volt olyan vészes, mint gondoltam. Árban is olcsóbban megúsztam így, mint repülővel vagy vonattal, és a csomagok szempontjából is célszerű volt, mert a jegyben 2 táska szállítása van benne, plusz a kézipoggyász. Az már másik kérdés, hogy a két táskát plusz 2 kézipoggyászt nem volt könnyű cipelni. Bécsig akadt egy kedves útitársam, akivel jól elbeszélgettünk, így az a része hamar el is telt az utazásnak. Bécsben simán ment az átszállás, bár késve indultunk el, mert be kellett várni egy buszt, amiről még szálltak át utasok. Aztán az első ausztriai megállónál is többet álltunk, mint amennyit mondtak, plusz a német-osztrák határon megállították a buszt útlevél ellenőrzésre, mivel szlovák busszal mentünk, így nem mindenki utazott személyivel. Szóval ezekkel együtt késésben voltunk, és aggódtam, hogy nem érek időben Nijmegenbe, és nem tudom a szállásomat elfoglalni. Aztán szerencsére a sofőrök éjjel behozták a lemaradást, és még előbb is értünk Arnhembe 5 perccel, mint ahogy a menetrend írta.
Arnhemből éppen 6 perc múlva indult egy IC Nijmegenbe, úgyhogy ezt ki is használtam. Egy segítőkész holland lány segített jegyet venni gyorsan az automatából, így el is értem a vonatot. A jegy €2,3-ba került, nem olcsó. Nijmegen kb. 15 perc vonat út Arnhemtől, de kiderült, hogy busszal is át tudtam volna jönni. A Centraal Station-től a 10-es helyi járattal tudtam bejönni az egyetemhez, bár itt volt egy kis kavarodás. A hollandok megírták nekem emailben, hogy melyik megállóban kell leszállni, de olyankor mit csinál az ember, ha nincs olyan megálló? Leszálltam egy olyannál, aminek ismerős volt a neve a térképről, és kérdezősködtem. Nagy nehezen útba igazítottak, így egy másik busszal elértem azt a megállót, ami nekem kellett, de kiderült, hogy átnevezték. No comment. Leszálltam, és böngésztem a térképet, majd kizárásos alapon elindultam az utca túlsó vége felé, mivel ott kellett lennie a keresett nemzetközis irodának. Meg is találtam, de annyira nehéz volt már a csomagom, hogy nagyon lassan tudtam haladni, ráadásul a bőröndöm többször fel is borult, nagyon mérges voltam miatta. Két hölgy látta, hogy szenvedek, és segítettek bevinni a cuccomat az irodába, nagyon kedvesek voltak. És igen, mindenki tud angolul, nemtől és kortól függetlenül. Pozitívum. Bent elintéztem a regisztrációt, utána leraktam a csomagomat, és átbaktattam egy másik irodába két utcával arrébb, ahol a szállást kellett intézni. Ott kicsit várni kellett, mert nem találták az első utalásom bizonylatát, de aztán meglett, viszont így összefutottam a másik pázmányos lánnyal. Ezután visszamentem a csomagokért, és utolsó erőmmel elbuszoztam a Heyendaal állomásra, ami a kollégium mellett van. Onnan elvonszoltam magam a szobáig. Jó nagy a kollégium, több épület, 3-4 emeletesek. Én majdnem az utolsó lépcsőházban lakom, a 92-esben. 15-en lakunk egy lakrészben, mindenkinek van saját szobája, a konyha-nappali közös, meg 3 wc és fürdő van, plusz mosógép meg szárítógép. Csak erasmusos diákok laknak itt, és koedukált a lakrész. Akikkel eddig összefutottam, aranyosak voltak, éppen ebédeltek, mikor megérkeztem. Az elég fura, hogy a konyhában nincs mikró, majd edényeket is be kell szereznem.
A szoba teljesen rendben van, IKEA bútorrokkal rendezték be: ágy, íróasztal, 3 fiókos szekrényke az asztal alatt, kisasztal, fotel, könyvespolc, asztali lámpa meg egy állólámpa. A kis előtérben van egy mosogató, szemben vele meg egy nagy szekrény. Hely van bőven. Jó nagy ablak van, és szerencsére sötétítő függöny van, viszont rendes függöny nincs. :)
Holnap veszek biciklit, azzal már jobban megy majd a terepfelderítés, meg olcsóbb is, mint a 2€-s buszozás. Ma még el kell pakolnom egy kicsit, aztán kidőlök, mert nagyon elfáradtam, és a buszon sem aludtam sokat. Holnap csinálok fotókat is a környékről.
