2013 júliusában véget ért egy varázslatos Hollandiában töltött félév, és én hazatértem Magyarországra, hogy folytassam a pázmányos életem. A visszatérés nehéz volt, még sokáig sóvárogtam Nijmegen, és az ottani életem után. Tele voltam élményekkel - mondhatni meghatározóakkal és életre szólóakkal. Több kint szerzett ismerősömmel találkoztam egyébként azóta, van, aki idelátogatott, Magyarországra, van akihez pedig én utaztam.
Idén, 2015-ben adódott azonban a lehetőség, hogy visszatérjek Hollandiába egy rövid látogatás erejéig. Kerestem az alkalmat a hazautazásom óta, hogy mikor mehetnék vissza. 2014-ben kiderült, hogy egy pázmányos ismerősöm a tavaszi félévet Nijmegenben fogja tölteni, és én kaptam az alkalmon, és megkérdeztem, hogy meglátogathatnám-e majd. A válasz igen volt, így nagyon örültem. Februárban vettem is repülőjegyet március végére. Most kihasználhattam az alkalmat, hogy nem volt sok csomagom, és így utazhattam repülővel.
Március 26-án, jó korán, reggel 6:15-kor szállt fel a lila-pink Wizzair gép a Liszt Ferenc nemzetközi repülőtérről, és 9 óra körül már Eindhovenben voltunk. Onnan még 2 óra volt Nijmegenbe érni busszal és vonattal. Minden állomás ismerős volt, és eltöltött a régi kellemes érzés, hogy Hollandiában vagyok. Meglepődve vettem észre, hogy a vasútállomáson a jegyautomaták már elfogadták a Mastercard kártyát, mivel 2013-ban ez még nem volt jellemző.
Nijmegenben várt a vasútállomáson Zsuzsa, az ismerősöm, és együtt elmentünk Hoogeveldtbe, ahol én is laktam anno. A nap nagy része matrackereséssel telt el, meg az Albert Heijnban kajavásárlással, persze szakadt az eső. DE! Kaptam kölcsön bicajt, és teljesen otthon éreztem magam - újra! A városközpontból, sajnos sikertelen matracvadászat után, egy ismerősömhöz indultam, aki 2 éve a lakótársam volt. Útközben bőrig áztam, az esőkabáton kívül, Hollandia nem is fogadhatott másképp - na, ez nem hiányzik itthon! Kicsit száradtam az ismerősömnél, közben kaptam egy meleg teát, és beszélgettünk egy jót, majd nyakunkba vettük a várost, és elmentünk bulizni. A városközpont nem sokat változott, csak annyit, hogy elkészült az építkezés, és lett néhány új üzlet, és egy kétemeletes Primark. Éjfél után értem vissza Hoogeveldtbe, Zsuzsa már aludt, így igyekeztem halk lenni. Végül, matrac híján, úgy aludtunk, hogy Zsuzsa a fotelba költözött, én meg megkaptam az ágyat. Tök rendes volt tőle. Nagyon hálás voltam, és egy jót aludtam, rám fért a hosszú nap után.
Sajnos az időjárás nem volt kegyes, szinte minden nap esett az eső, de azért igyekeztem kihasználni minden percet. Másnap Utrechtbe utaztam, és találkoztam egy holland lánnyal, akivel jóban lettünk 2 éve, egy előadásra jártunk angol irodalomból. Ettünk egy sütit a jól ismert La Place-ban. Utrecht vasútállomása teljesen elkészült azóta, mióta ott jártam, akkor romokban volt. A találkozó után Zsuzsa a buszpályaudvaron várt, és útnak indultunk Zeist felé, ahol a családom ismerősei laknak. Marja Zeistben várt minket, és egyből egy másik családhoz, Piet-ékhez mentünk, mint kiderült, ott kaptunk egy szobát Zsuzsával éjszakára, mert ott több hely volt, mint Marjánál. A zeisti kastélyhoz mentünk miután lepakoltunk, hogy megnézzük az épp aktuális kiállítást, ami nagyon érdekes volt. Itt csatlakozott hozzánk a másik házaspár is, Wim és Corie. A kastélyban két művész alkotásait láthattuk: az egyik karikatúrákat készített, a másik pedig miniatűröket. Mindkettő 3D-ben, festéssel és kész tárgyak felhasználásával. A miniatűrösnél voltak olyan alkotások, hogy romos házak elemeiből rakott össze kis, képnyi kompozíciókat. A kiállítás után ittunk egy teát a kastélyban, és tettünk egy kört a parkban, ill. Amersfoort mellett egy piramist néztünk meg. Este pedig Annie várt minket isteni vacsorával.
 |
| Amersfoort - piramis |
 |
| a vacsora (egy része) |
Másnap még visszamentünk a kastélyba egy vezetett kastélykörútra, az idegenvezető hölgy mindent elmondott nekünk angolul, így nekünk is jó volt. Délután Zsuzsa visszament Nijmegenbe, én meg még maradtam Marjával, elmentünk egy kórus koncertjére a régi temploba Zeist központjában, ez amolyan spontán helyzet volt, de örültünk neki, hogy bejutottunk, nagyon szép volt a koncert. Este jót beszélgettünk, másnap pedig korán reggel visszautaztam én is Nijmegenbe - ez volt vasárnap.
Dél körül találkoztunk a városközpontban, a 'pink bakery' előtt a katalán Estellel, akivel közös mentorcsapatban voltunk 2013-ban, és most ő visszament Nijmegenbe mesterképzésre. Elmentünk ebédelni a HEMA-ba, mint a régi szép időkben, és addig is beszélgettünk. Utána találkoztunk Estel vőlegényével, aki egy holland srác, akivel 2013-ban ismerkedtek meg. Mint kiderült, van egy söröző és sörfőzde a városban, ezt én nem tudtam anno, így ellátogattunk oda, Zsuzsa is csatlakozott. Az alsó részen kellett 11€-t fizetni, ezért bemehettünk a pincében berendezett múzeumba, majd utána volt sör- és mustárkóstoló. A múzeum bemutatta a sörfőzés folyamatát, a végén pedig 6 féle sört kóstolhattunk meg, ill. a mustárokat ilyen mártogatós keksszel, amelyeket szintén ők készítenek a sörfőzésből visszamaradt anyagokból. A sörök növekvő alkohol tartalmúak voltak, úgyhogy elég jó hangulatba kerültünk a kóstoló végére. xD 4-kor azonban mennem kellett tovább, hogy találkozzunk az egyiptomi Aya-val, aki szintén Nijmegenben van mesterképzésen. A de Blaauwe Hand-ba ültünk be, és rendeltem az imádott holland menta teából és a Blaauwe Hand isteni sült krumplijából. Aya-val nagyon jót beszélgettünk, és a krumpli-tea kombó segített egy kicsit helyrejönni a sörök után.
 |
| Grootemarkt a HEMA ablakából, esőben |
 |
| sörkóstoló |
 |
| menta tea |
 |
| a fantasztikus sült krumpli! |
A hétfő vásárlással telt, illetve megnéztük az egyetemet. Bár aznap nem esett az eső, olyan szél fújt, hogy elég volt a bringán maradni. Zsuzsa is elkísért vásárolni, és elmentem a régi bevált helyekre. Célom volt, hogy kint ruhát vásároljak, mert sokkal jobb minőség, mint itthon, akkor is, ha a C&A itthon is van. Plusz ugye az új Primark is megnyílt Nijmegenben. A körút sikeres volt, gyarapodtam egy pár új holmival. Este egy ismerősöm szülinapját ünnepeltük meg egy sörözéssel, és szakadó esőben tekertem vissza Hoogeveldtbe.
Az 5 nap villámgyorsan eltelt, kedden már indult is a gépem haza. A város nem sokat változott, mióta én ott voltam, 1-2 épület felépült, de Nijmegen hangulata és környezete változatlanul szuper maradt. Persze a rengeteg ismerős és barát hiányzott, de így is volt elég ember, akivel találkoztam. Kirándulni nem is maradt idő, így Rotterdamba és Delftbe most sem jutottam el sajnos. Majd legközelebb!
Igazából örültem, hogy kimehettem, és azt hiszem, ez a látogatás lezárt bennem egy korszakot. Azóta megszűnt a sóvárgás, de az ott szerzett emlékek és érzések sosem fognak bennem elhalványulni, ez biztos. Hollandia egy emberbarát, nyitott hely, ahol szerintem mindenki megtalálhatja a helyét, mindegy, melyik városba is megy.
