Több, mint egy hónapja Nijmegenben

Hihetetlenül gyorsan telik az idő, főleg, ha az ember jó társaságban van, és jól érzi magát.

Egy hónap azért kellett hozzá, hogy beleszokjak az itteni életbe, de most már úgy érzem, hogy beépültem a nijmegeni mindennapokba.

Hogy mi minden történt az első 2 hét óta? Rengeteg dolog.

Először az egyetemről:

Nijmegeni városnézés 2.

A termek megtalálásával még mindig akad néha problémám, a Thomas van Aquinostraat épületei egy labirintus érzését keltik bennem minden alkalommal. Nem volt eddig még olyan hét, hogy az órarend szerinti összes órámat megtartották volna, hol betegség, hol egyéb elfoglaltság miatt. Ez a hét se lesz teljes, de így is van bőven házi, mi lenne, ha teljes lenne a hét? Mostanra azért már tisztában vagyok azzal is, hogy melyik órán hogy érdemes jegyzetelni, és melyikre mennyire és mennyit kell készülni. Nincs sok tárgyam, viszont ez a 6 annyi felkészülést igényel, mint otthon a duplája. És ez nem azért van, mert itt magasabb a színvonal vagy többet követelnek, hanem más a rendszer. Az itteni diákoknak nincs egyszerre ennyi kurzusa, és én sem értem, hogy nekem miért kell ennyi, az Erasmus szerződésem ennyit ír elő, de senki más nincs, akinek ennyi kreditet kell teljesíteni, és nem is érzem, hogy az összes tárgy hasznos számomra, amit felvettem. Visszatérve a felkészüléshez, itt alapelv az első évtől kezdve, hogy a diákokat rá kell szoktatni arra, hogy minél több szakirodalmat olvassanak, és megtanulják őket használni. Az elv nem rossz, csak ha ez azt jelenti, hogy 1 nem irodalmas tárgyhoz mondjuk minden órára 40-60 oldal szakirodalmat kell olvasni, az irodalmasokhoz kb. 200-at, akkor az 4 nem irodalmas és 2 irodalmas tárggyal 600-700 oldal olvasást igényel hétről hétre, és akkor még a beadandókból semmit sem csináltam. És olykor több is ez a mennyiség. Az elmúlt hétre 1040 oldalt kellett volna átvennem. Képtelenség. Úgyhogy ha valamiben tapasztalatot szerzek, az a hogyan szelektáljuk az olvasnivalókat és hogyan olvassam el úgy, hogy a lényeg kijöjjön belőlük. Kemény. A 3. hét után úgy éreztem, hogy elég volt, ezt lehetetlen végigcsinálni, aztán jobb lett, de át kellett billentenem magam egy másik dimenzióba, ahol kevésbé érdekel, ha nem tudok mindent elvégezni, amit kell - de mostanra már működik. Az, hogy sikerült átbillenni egy másik dimenzióba kizárólag a jó társaságnak köszönhető. Most már minden órámon van pár ember, akivel összehaverkodtunk, így azért másként érzem magam, de a legjobban mégis az órákon kívüli ismerősi kör és baráti társaság inspirál.

Dollars Rockcafé

Napról napra közelebb kerülünk egymáshoz az egyre növekvő létszámú csapattal. Vannak emberek a mentorcsoportból, vannak emberek közös órákról, lakótársak, barátok barátai, egyre több és több. Persze van egy kisebb mag, akikkel közelebbi, szerintem már mondhatom, hogy barátságban vagyunk, és velük találkozunk legtöbbet, de mindig jönnek újabb emberek, és rendszerint minden alkalommal jó a hangulat. Okot nem nehéz találni arra, hogy találkozzunk egymással, úgyhogy mindig van valamilyen esemény, ahol összeülhet a társaság. Nagyon színes a csapat összetétele, éppen ezért rengeteget tanulunk egymás országáról, kultúrájáról, szokásairól, gyakoroljuk az angolt, és ismerkedünk egymás nyelvével is. Én személy szerint legtöbbet olaszok és brazilok társaságában vagyok, imádom az életfelfogásukat, a nyitottságukat, az olasz nyelv gyönyörű, és az olasz konyha mennyei. A szélesebb ismerősi körben lengyelek, törökök, franciák, svédek, franciák, egyiptomiak, spanyolok, németek és persze hollandok vannak. Főzünk egymásnak, együtt kirándulunk, együtt filmezünk, biciklizünk, énekelünk, vásárolunk, és még ki tudja, amit lehet. Azt mondom, hogy az itt töltött időt maximálisan kihasználjuk, hogy minél több élménnyel mehessünk haza majd, amire egyelőre nem is szeretnék gondolni.

Nijmegen Piliscsabához képest nagy városnak számít, mégsem egy metropolis. A szuperül kiépített bicikliutak és a jól szervezett, pontos tömegközlekedés nagyon sokat számítanak. A város méretéhez képest nincs sok autó, dugó itt elképzelhetetlen, és a városközpontban nincs is autós forgalom, az egész sétálóutcákból áll. A város rengeteg lehetőséget is ad, mint pl. állandó mozi, színház, koncert, mindenféle bolt, piac és szórakozóhely elérhetősége, ami valljuk be, nem rossz dolog, és ha már itt vagyok, ki is használom a többiekkel együtt. Természetesen Piliscsabát változatlanul imádom, de azért ezek a lehetőségek onnan hiányoznak sajnos. A városközpont éjszaka kifejezetten kellemes hely, és a közbiztonsággal sincs probléma. Biciklilopások vannak, de amúgy nem látni gyanús alakokat, és nincs annyi kéregető sem, mint otthon.

Szóval egyelőre jól érzem magam, és remélem, hogy ez így is marad, vagy még jobb lesz a jövőben.

Arnhemben