Az itteni egyetemistáknak egy utazási iroda 3 napos kirándulást szervezett Berlinbe 99€-ért (utazás, szállás 2 éjszakára, 1 vacsora). Az ajánlat nagyon népszerű volt, 99€ nagyon kedvező ár, úgyhogy a helyek hamar be is teltek. Szerencsére Ilaria és én időben lecsaptunk a lehetőségre, és azon szerencsések között lehettünk, akik részt vehettek a kiránduláson.
|
ázsiai vacsora (Ilariáé és az enyém) |
Ápr. 19-én reggel 7-kor indultunk Nijmegenből a vasútállomás elől. Nem mondom, hogy könnyű volt felkelni, és elbiciklizni az állomásig, de megérte. Busszal utaztunk, eredetileg 8 órásra tervezték az utat, de többször is volt fennakadás Németországban, így 9 óra lett a teljes menetidő. Du. 4-re értünk a hostelhez, ami elég közel volt a belvároshoz. Hatan aludtunk egy szobában, de az kicsit rontott a hangulaton, hogy random osztották be az embereket a szobákba, így nem az ismerősökkel kerültünk össze. Végül is, annyira nem volt vészes, de van, akinek akadt gondja az alvással emiatt. Az viszont pozitívumnak számít, hogy nem egy egész folyosó osztozott a fürdőszobán, csak egy szoba. A késés miatt éppen csak annyi időnk volt, hogy lepakoljunk a szobában, utána menni kellett vacsorázni. Egy ázsiai étterembe mentünk, életem első tapasztalata volt ez ázsiai kajával. Még a buszon a szervezők (Stijn és Carolina, diákok) körbeadták a menüt, és ki is kellett választani, hogy mit szeretnénk enni, úgyhogy mire az étterembe értünk, minden készen várt bennünket. 3 fogást lehetett választani, ezek kis tálkányi ételek, nem is gondolná az ember, hogy jól lehet velük lakni, pedig igen. A pálcikával evés nem egy könnyű művelet, gyakorlat kell hozzá. A kaja nem volt rossz, 3/2 fogás ízlett. A vacsora után visszamentünk a szállásra egy kicsit felfrissülni, aztán később azokkal, akik akartak, Stijn elvitt minket az Oscar Wilde Ír Pubba. Nagyon hangulatos, kellemes hely, még élőzene is volt.
|
plafon a pubban |
Másnap a teljes napot városnézésre szántuk, úgyhogy időben kellett kelni. A reggeliről magunknak kellett gondoskodni, lehetett enni a hostelben is, de 6€-t kellett fizetni érte. Én vittem magamnak reggelire valót. 11 előtt a Brandenburgi kapuhoz kellett érnünk, onnan indult a 3 és fél órás gyalogos városnézés ugyanazzal a társasággal, akikkel Amsterdamban is elindultunk várost nézni, de aztán nem fejeztük be a hideg miatt. Most sokkal szerencsésebbek voltunk az időjárással, egész nap sütött a nap, bár nem volt kánikula, de nem fagytunk meg. Egy angol srácot kaptunk vezetőnek, imádtam a gyönyörű brit angolját, és amúgy is nagyon jó idegenvezető volt, sok érdekességet elmondott a városról, a látnivalókról. A kapu mellett áll a Reichstag, azt csak távolról láttuk, mert a kaputól a holokauszt emlékműhöz mentünk, majd arra a helyre, ahol Hitler bunkerének bejárata volt. Ma egy lakótelep és annak a parkolója található ott. Innen a mai Pénzügyminisztérium épületéhez sétáltunk, amely az egyetlen megmaradt volt náci, majd kommunista épület (Luftwaffe főhadiszállása volt). Az épület mellett a hajdani fal egy hosszú darabja látható eredeti formájában, nem messze onnan pedig a Checkpoint Charlie, vagyis egy ellenőrző pont a hidegháború idejéről. A sarkon egy Trabant Safari nevű hely van, ahol a trabantok a reneszánszukat élik: a legkülönbözőbb mintákkal díszítve lehet őket kibérelni városnézésre, és bizony sokan élnek is a lehetőséggel. Furcsa dolog volt, hogy a kb. 30 fős csoportunkból egyedül én tudtam, mi az a trabant, nekem a gyerekkorom meghatározó eleme volt. A Trabant Safari előtt Uschival találtunk egy érmenyomó automatát, úgyhogy ki is használtuk a lehetőséget, és készítettünk két érmét, hiszen mindketten gyűjtjük. Volt 20 perc szünetünk itt, bizony a lábunkban már éreztük a 2 órányi sétát, de még sok minden várt ránk a szünet után is.
|
Brandenburgi kapu |
|
Holokauszt emlékmű |
|
rózsaszín csövek egész Berlinben, Berlin ékei! :D (talajvizet vezetnek el) |
|
Pénzügyminisztérium |
|
Checkpoint Charlie |
|
művészet a faldarabokon |
A szünet után egy hatalmas térre sétáltunk (Gendarmenmarkt), ahol a berlini nagy Koncertterem áll középen, mellette két oldalról pedig 1-1 székesegyház, a német és a francia. A franciák építettek egy székesegyházat Berlin közepén, ez nem tetszett a németeknek, így ők építettek egy másikat a franciával szemben, a kettő kishíján ugyanolyan... A tér közepén, a Koncertterem előtt Friedrich Schiller szobra áll. A térről egy másik térre mentünk, ahol a Humboldt Egyetem épületei találhatóak, az egyik a második világháború előtt a nemzeti könyvtár volt, de a háború alatt jóformán megsemmisült. Az épületek nagy része megsemmisült Berlinben a háború alatt, így mindent újjá kellett építeni, a régi stílusú épületeket is. Az építkezések ma is folynak még, úgyhogy sajnos a belvárosban, ami Berlin legszebb része, nem sok épületet láthattunk állványozás nélkül. Az egyetem mellett épül az operaház is, és számos egyéb "régi" épület. A Múzeum-sziget volt az utolsó állomás, Berlin összes jelentős múzeuma itt található, rengeteg értékkel, és jobbnál jobb kiállításokkal. A Pergamon Múzeummal szemben található Angela Merkel lakóháza is, illetve a Berlini dóm, egy zsidó emlékhely meg egy újraépülő palota, amelyet a kommunisták leromboltak. A városnéző körutat itt fejeztük be egy csoportképpel, de aki szeretett volna, az idegenvezetőnkkel tarthatott egy étterembe ebédelni. A csoport nagy része élt is a lehetőséggel, mi is, hiszen el is fáradtunk, és éhesek is voltunk. Az étterem nagyon kellemes hely volt, és az ebéd is ízlett mindenkinek. Egy kicsit felfrissülve a Pergamon Múzeum mellett döntöttünk a kis csapattal (Ilaria, Zareta, Salem, Francesco, Florence és én), csak Uschi nem jött velünk, mert találkozója volt egy osztrák barátnőjével. A Pergamon Múzeumtól nem tudtuk, mit várjunk, az idegenvezető ajánlotta, engem érdekelt is már csak amiatt, hogy ókori leleteket ígért nekünk. Bent aztán kiderült, hogy minden képzeletet felülmúló tárlata van! A British Múzeum semmi ehhez képest. Nem a leletek mennyisége a fantasztikus, hanem a minősége és nagysága. 3 teremben életnagyságú ókori leleteket állítottak fel. Az elsőben a pergamoni szentély, és annak a teljes fríze látható, mely a görög istenek és a titánok háborúját ábrázolja. A másodikban egy római piac monumentális bejárata, a harmadikban pedig az eredeti babiloni Istár-kapu teljes életnagyságban! Számomra ez jelentette a csúcspontot, 15 percig csak álltam előtte jóformán tátott szájjal, fantasztikus élmény volt! A további termekben ókori asszír, sumér, mezopotámiai, és babiloni leleteket láthattunk, a felső szinten pedig iszlám kiállítást, az is lenyűgöző, de arra sajnos nem maradt elég idő. Nem vagyok múzeumfanatikus, de állítom, hogy ez életem egyik legfantasztikusabb múzeum élménye volt.
|
Gendarmenmarkt |
|
Humboldt Egyetem |
|
Múzeum-sziget |
|
Berlini dóm
|
Pergamon Múzeum |
|
|
pergamoni szentély |
|
római piac bejárata |
|
római mozaik |
|
Istár-kapu |
A múzeum után az Alexanderplatz felé vettük az irányt. Ott található a jellegzetes tv-torony, mellette a Városháza, előtte pedig egy nagy szökőkút Neptun/Poszeidón szobor kompozícióval. Találtunk egy szuper szuveníres boltot is, és Berlinben végre találtam olyan szuveníreket, amire azt mondtam, hogy érdemes megvenni, és nem a haszontalan, giccs kategória. Végül elértük az Alexanderplatzot, ahol nem a gyönyörű építészet fogja meg az embert, hanem a kozmopolita légkör. Mindenféle nemzetiségű, típusú, korú embert lehet itt látni, pedig csak egy nagy tér. Utcazenészek, zsonglőrök, tüntetők, járókelők, árusok hada, szabályosan él a tér, és sodorja magával az embert. Itt található a londoni Harrod's-hoz hasonló pláza is, ahova csak nézelődni megy be a magamfajta ember, azt is csak kb. 20 percig bírja, mert nem az ő stílusa... az egyetlen pozitívum, hogy találtam bent egy eredeti magyar kütrőskalácsos standot magyarokkal. Az már részletkérdés, hogy pakoltak, és kürtőskalácsot nem tudtam enni, de hallottam magyar szót. A hosszú nap után visszamentünk a hostelbe egy kicsit pihenni. Megegyeztünk, hogy valahova elmegyünk vacsorázni, végül egy sushi étterem mellett döntöttünk. Sushit sem ettem még ezelőtt, de már egy ideje ki szerettem volna próbálni, hát adódott a lehetőség. Az étterem nem volt messze a hosteltől, de már majdnem zártak, mikor odaértünk, de azért csak beengedtek. 20€-ért annyit ehettünk, amennyit tudtunk, futószalagon ment körbe a kaja, azt vesz le róla az ember, ami tetszik. sokféle lehetőség van. Gyakorlatilag heten leürítettük a szalagot, ízlett a sushi, az egyetlen probléma az volt, hogy túl gyorsan ettem túl sokat - ki gondolná, hogy azok a kis tekercsek ennyire laktatók... Úgyhogy két nap telt el azóta, és a gyomrom még mindig nincs rendben. De ennek ellenére nem ment el a kedvem a sushitól a jövőben. Ilaria nem érezte túl jól magát, mert nem aludt túl sokat előző éjjel, így visszakísértem a hostelbe, a többiek elmentek bulizni. Gondolkodtam, hogy utánuk menjek-e, de végül a sushi kavalkád úgy döntött a gyomromban, hogy maradjak csak a hostelben, úgyhogy megvártuk, míg két óra alatt végül kiürült Ilaria szobája az előparty után, és lefeküdtünk.
|
Berlin jelképe a medve |
|
tv-torony |
|
Városháza és a szökőkút |
|
Alexanderplatz |
|
Alexanderplatz |
Ilariával időben keltünk, hogy még vasárnap is kihasználjuk a fél napot. A többiek 5-6 körül értek vissza a bulizásból, szóval nem gondoltuk, hogy ők is velünk tartanak. Kényelmesen megreggeliztünk, összepakoltuk a holminkat, és kijelentkeztünk a hotelből. Zareta és Francesco lejöttek addigra kávézni az étterembe, vártunk rájuk, hogy aztán együtt menjünk az East Side Galériába, de aztán jött Salem is, és mondta, hogy ő el akar menni reggelizni valahová, úgyhogy végül ketten mentünk Kelet-Berlinbe. Az East Side Galéria egy szabadtéri modern streetart, graffiti galéria. A "vászon" a hajdani berlini fal egy hosszú meghagyott szakasza. Kívül zseniális street art alkotások találhatóak, a belső részen pedig graffitik. Belül van egy nagy rét is, sütött a nap, gyönyörű idő volt, úgyhogy letelepedtünk a zöldre. Én körbejártam a belsőrészt, aztán csatlakoztam Ilariához, és napoztunk egy órát. Utána jöttek a többiek is, elindultunk a külső részt végignézni, de aztán mi Ilariával úgy döntöttünk, hogy visszamegyünk a vasútállomásra ebédelni, aztán meg visszamentünk a hostelbe. 3 óra után nem sokkal indultunk vissza Nijmegenbe, 8 és fél óra volt az út ez esetben két megállóval. Sajnos a sushi még mindig nem hagyott nyugodni, úgyhogy a hazafelé utam nem volt annyira kellemes, nagyon-nagyon örültem, mikor végre leszállhattam a buszról Nijmegenben.
Összességében nagyon-nagyon örülök, hogy adódott ez a lehetőség, mert szuperül éreztem magam. Persze ennyi idő alatt csak egy töredékét láttuk Berlinnek, de szerintem maximálisan kihasználtuk a rendelkezésre álló időt, és megnéztük/kipróbáltuk azt, amit lehetett 2 nap alatt. Berlin az a város, ahova egyszer a jövőben mindenképpen szeretnék majd visszamenni.
|
East Side Galéria kívül |
|
East Side Galéria belül |
|
East Side Galéria |
|
Ilaria és én |
|
mainstream (az én értelmezésemben, szerintem zseniális) |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése