Márciusi összefoglaló

Sűrű-sűrű elnézés, hogy ennyire elmaradtam a bloggal, most igyekszem márciust összefoglalni ebben a bejegyzésben, utána meg majd rövidebben a továbbiakról.

Szóval, ott hagytam abba, hogy több, mint egy hónapja voltam Nijmegenben. Azóta már több, mint két hónapja vagyok itt, és persze nem zajlott eseménytelenül a 2. hónap sem.

Március eleje, hétvége:

Szombaton Arnhembe kirándultunk, nem kellett messzire menni, 15-20 perc vonattal. Sajnos az időjárás nem kedvezett túlzottan, elég hideg volt, úgyhogy a szabadtéri látnivalókat nem volt érdemes aznap megnézni. A társaság elég fáradt volt, mert előző este jót buliztunk a Dollarsben, úgyhogy kávéval/teával indítottuk a kirándulást, utána sétáltunk egy kicsit Arnhem központjában. A város szép, sok a régi ház, és rengeteg üzlet is van, ha valaki bevásárló körútra szeretne menni, Arnhem tökéletes hely hozzá. A nagy gótikus templomot éppen felújítják, úgyhogy nem volt annyira impozáns látvány felállványozva, de a toronyból nagyon szép a panoráma, el lehet látni Nijmegenig, jó időben Németországig is. Piac nap volt éppen, úgyhogy körbesétáltuk a teret - nagyon szeretem itt a piacokat Hollandiában, nagyon-nagyon hangulatosak. A piac után elmentünk a Modern Művészetek Múzeumába - ezek a kiállítások nekem mindig "felemelő" élményt adnak, a legtöbb esetben képtelen vagyok azonosulni velük... Persze nem azt mondom, hogy a modern művészet rossz, de nem a kedvencem. Azért élménynek jó volt ez is. Nap végén kajáltunk az arnhemi HEMA-ban, lévén ott a legolcsóbb, ott már úgy néztünk ki, mint egy vert hadsereg, elaludtunk kb. az asztalnál, úgyhogy hamarosan jöttünk is vissza Nijmegenbe. Másnap Ilaria várta a társaságot ebédre, nagyon finom tésztákat főzött.

Arnhemben

Keddenként mindig lakótársi vacsorát tartunk, minden héten valaki más főz a saját nemzetére jellemző ételt. Jó alkalmak ezek az ismerkedésre, az összecsiszolódásra, mostanra már majdnem mindenki sorra került. Persze olyan sosem volt még, hogy mind a tizenhatan jelen voltunk, de azzal a 11-12 emberrel, akik általában részt vesznek, már jó ismeretségben vagyunk. Kedvenc játékunk lett a Jenga, vacsora után mindig előkerül. Március első keddjén olasz vacsora volt, Enrica főzött Ilaria segítségével mennyei lasagne-t. Desszertként pedig Nutella volt - a Nutella olasz!!!! Nekem ez nagy felfedezés volt, én azt hittem, hogy német, de nem én voltam az egyetlen. Következő héten lengyel vacsora volt sok-sok vodkával, Bernadeta és Dawid főzött rántott húst, kapros krumplipürét és répasalátát, utána héten pedig Rika készített japán vacsorát rizzsel és curry szósszal. Eddig nem szerettem a curry-t, mert Londonban túl sok volt belőle, de Rika főztje nagyon finom volt. Keddenként egyébként nincs órám, ilyenkor van időm jobban tanulni, meg pihenni.

Jenga!

Március első hétfője és keddje volt az első két igazi tavaszi nap a hosszú hideg után (utána újra elromlott az idő sajnos). Hétfőn annyira örültem a napsütésnek, hogy az óráim után elhívtam Álvarot biciklizni. Bementünk a városközpontba, aztán le a Waal partjára, csodálatos idő volt, élt a kikötő meg a központ. Kedden még melegebb volt, akkor már kabát sem kellett.

az első tavaszi nap

Szerdánként este minden héten meet&eat van az egyetemi templom melletti közösségi teremben, ide a cserediákok hivatalosak, és itt is minden héten más nemzet főz. 2,5 € a beugró, de mindig nagyon jó a hangulat, sokféle diákkal lehet találkozni. Eddig kétszer voltam, az első márciusban volt, francia-belga est, a másik pedig most a héten, erről majd később írok.

Pénteken szokásosan mentünk a bázis helyre, a Dollarsbe, sokan mentünk aznap, előtte nálam beszélgettünk, meg söröztünk egy kicsit. Ez keményebb bulizásra sikerült, és szét is esett a csapat, úgyhogy nem volt annyira jó a hangulat, de azért készült egy-két jó party fotó.

a 92-es folyosó (egy része)

Szombaton (márc. 9.) Ilariát meglátogatta a barátja és a barátja anyukája itt Nijmegenben, a szűkebb baráti körrel velük ebédeltünk a HEMA-ban.

Vasárnap koncertre mentünk Enricaval és Álvaroval. Nijmegennek van egy gyönyörű koncert- és színház terme, ott játszott a régió szimfonikus zenekara a Schumann-fesztivál keretében. Szenzációs volt a koncert, nagyon örültem neki, hogy elmentünk, annak meg még jobban, hogy a többieknek is tetszett.

A következő hét nem volt annyira eseménydús, sajnos fogorvoshoz kellett mennem, mert nagyon fájt a állkapcsom meg a fogam, végül kiderült, hogy nincs nagy baj, de a látogatás 50€-ba került, úgy, hogy gyakorlatilag semmit sem kellett csinálni. Az egészségügyi ellátás itt drága, és mindenhol alapból 20 € a vizitdíj. Durva.

Csütörtökön egy török csoporttársam meghívott vacsorára hozzájuk, Enricával, Álvaroval, Ilariával, Patríciával, Nataliával, Patrykkal és Uschival mentünk, nagyon sok finomságot főztek a török lányok, jó hangulat is volt.

Vasárnap Estelnél, a spanyol mentorcsoportos lánynál ebédeltünk Ilariával, Patríciával, Cécillel és Uschival. Estel nagyon finom spanyol omletteket készített, és megmutatta, hogy ők hogyan eszik a pirítóst paradicsommal, főtt fokhagymával és olíva olajjal.

lányok rózsaszínben (nem beszéltünk össze!)

A következő hét volt az utolsó szorgalmi hét az első negyedévből, és a hét, mikor Anna jött hozzám (meg a szülinapom is akkor volt). A szülinapom szerdára esett, rengetegen megköszöntöttek otthonról is, nagyon örültem neki, meg sokan itt is, még ha csak Facebookon is, de a gesztus a fontos. A napom nem volt egyébként annyira csodás, esett az eső, álmos voltam, mert előtte éjjel későig kellett beadandót írnom, és az órák sem voltak annyira érdekesek. Fáradtan visszaértem a koliba 6 körül, alig találkoztam ismerősökkel, úgyhogy megírtam néhány üzenetet, és le akartam feküdni, ám negyed 9 körül kopogtattak az ajtón. Kinyitottam az ajtót, és Ilaria meg rajta kívül még 6-an ott álltak az ajtó előtt egy tortával, lufikkal, buborékfújóval, és énekelték, hogy Happy Birthday... hirtelen meg se tudtam szólalni, teljes meglepetés volt, feldobta az egész napomat! Kaptam tőlük két szép fülbevalót, meg egy képeslapot, amit Enrica rajzolt, és mindenki a saját anyanyelvén írt bele jókívánságokat, nem csak ez a 7 ember, hanem a többi lakótársam is. Teljesen meg voltam hatódva, nagyon-nagyon jól esett, hogy gondoltak rám. :-)

Csütörtökön pedig jött Anna! Ilaria ment ki elé a vasútállomásra, mert nekem órám volt, és óra után az egyetemen találkoztunk. Alig bírtam már magammal, nagyon vártam, hogy végre találkozzunk, olyan igazi, filmbe illő, egymáshoz futós, pityergős jelenet volt a viszontlátás.

Anna látogatásáról, meg a továbbiakról majd írom a következő bejegyzést, ígérem, hamarosan.