Orientációs hét, ismerkedés Nijmegennel

Az első héten még nem volt tanítás, hanem egy ún. orientációs héten vett részt, aki előre jelentkezett 50€-ért. Ez annyit jelent, hogy a jelentkezőket csoportokba osztották, úgy, hogy 4 mentor került 11-12 diák mellé. Én a 4. csoportba kerültem. 4 lány a mentorunk, Cécile, Laura, Moana és Nicole. Nem mindegyikük tősgyökeres holland, de mindegyikük beszél hollandul. A csapatban összesen 17-en vagyunk a világ legkülönbözőbb részeiről: Brazíliából, az USA-ból, Olaszországból, Franciaországból, Görögországból, Svédországból, Ausztriából, Lettországból, Lengyelországból, Spanyolországból és én Magyarországról. Rajtam kívül eddig úgy tudom, hogy még 3 magyar van itt. Hétfőtől péntekig elég sűrű volt a hét, rengeteg programot szerveztek nekünk, és nagyon hasznos is volt ez a hét, mert megismerkedtünk más cserediákokkal és megismertük az egyetemet meg a várost. A továbbiakban megpróbálom összeszedni napra lebontva, hogy mi történt.

hétfő

Délben kezdődött a program, a Sport Centrum kávézójába kellett menni. Itt találkoztunk először a csapattal, és itt regisztráltak minket a programra. Mindenki kapott karszalagot meg egy programfüzetet. Az egész hetet nagyon precízen szervezték meg, a kiírt programok pontosan kezdődtek. 3 körül elindultunk a városközpontba, hogy szerezzünk biciklit azoknak, akiknek még nem volt, ill. hogy vegyünk holland SIM kártyát/telefont mindenkinek. Az állandó találkozási pont a rózsaszín pékség előtt volt (rózsaszín a cégtábla) - itt találkozott a csoport fél 5-kor, innen mentünk vissza a Piecken café-ba, ahol vacsoráztunk, majd 9-től volt egy kvíz. Elég fáradt volt mindenki, úgyhogy a kvíz után le is lépett a társaság.

kedd

Fél 11-kor kezdődött a keddi program, a kutatóközpont épületében hallgattunk meg egy előadást 3 előadóval. Üdvözöltek minket Nijmegenben, elmondtak néhány praktikus dolgot, amit a hollandokról és a városról tudni kell, majd egy nyugalmazott professzor tartott előadást Hollandiáról. Amolyan történelmi-kulturális összefoglaló volt ez sok humorral fűszerezve (jellemző a hollandokra). Az előadás után ebédeltünk a menzán - hatalmas a menza, és elég nagy a kínálat is, de nem olcsó. 5€-t kellett fizetni, és ebben nem volt se ital, se leves, csak egy egytálétel, ami legalább bőséges volt. Viszont minden nap ott enni elég költséges lenne, szóval marad a főzés. Ebéd után újabb előadások következtek, megmutattak olyan weboldalakat, amikre szükségünk lesz a tanuláshoz meg az ügyintézéshez, bemutatkozott a könyvtár és a lelkészi hivatal is. Negyed 4-től körbevezettek minket az egyetemen, ez nem a mentorcsoporttal volt, hanem karonként kellett gyülekezni hozzá. Találkoztam már néhány angolossal, kíváncsi vagyok, lesz-e velük közös órám, remélem, igen. 6-tól a mentorok vacsorát készítettek nekünk, utána játszottunk néhány ismerkedős játékot, és 9-től elindultunk a "Pubcrawl"-ra, vagyis afféle kocsmatúrára, ahogy mi mondanánk. 4 helyen voltunk, mindegyiken 1-1 órát töltöttünk, és mindegyik más jellegű volt. Kettőben kaptunk ingyen schnaps-ot, ami holland szokás szerint vodka valami borzasztó szörppel vagy vodka fahéjas tejszínhabbal. Az utóbbi nem volt olyan rossz. Én személy szerint a második helyen éreztem legjobban magam, itt élő zene volt, és olyan, amit szeretek: rock'n'roll, Guns'n'roses, Aerosmith, AC/DC és társai, úgyhogy azt sajnáltam, hogy innen tovább kellett menni. Elég későn értem vissza a szállásra, nagyon el is fáradtam, és az éjszakai biciklizés erre rá is tett egy lapáttal.

a csapat a kocsmatúrán (kicsit hiányosan)

Ja, a biciklizésről: a hollandok mindig és minden körülményben bicikliznek, éppen ezért nincs is annyi autó, mint az ember várná egy 160.000 fő lakosú városban. Lépten-nyomon biciklitárolóba botlik az ember, és a legesősebb és szelesebb időben is vannak biciklisek az utcán, és az sem számít, hogy éjjel van-e vagy nappal. Mindenhol van széles bicikliút, néha több sávos, még a körforgalomban is külön sáv van. Külön biciklis átkelők, lámpák, stb. És az autósok nagyon vigyáznak is a biciklisekre. A biciklik elég furcsák az otthoniakhoz képest. Otthon azt hiszem teljesen általános az, hogy a többségnek váltós biciklije van. Na, itt nem. Az általános bicikli váltó nélküli, dinamós, és kontra fékes. Látni néhány váltósat is, de az ritkább. Plusz az embernek az a benyomása, hogy nem is nagyon vigyáznak a biciklire, mert a legtöbb bicikli rozsdásodik, letört róla ez-az, és 8-as van a kerekében. Az én biciklim is beleillik ebbe a sémába, úgy érzem magam vele, mint mikor 10 évesen megkaptam az első nagyobb biciklimet, de az jobb állapotban volt, mint ez. :) Egyébként nem vettem drágán a biciklit, 60€ volt, és kaptam hozzá zárat, egy láncot (ami be van burkolva gyöngyvászonnal) lakattal, illetve egy kétoldali oldaltáskát a csomagtartóra, ami hatalmas haszon, nagyon sokat segít a bevásárlásnál. Lejjebb van is kép róla. 

szerda

A hivatalos program ma 3-tól volt, de a csapatunk előbb találkozott már, hogy Cécile-nél együtt ebédeljünk. Előtte nap mindenki adott be 10€-t a közös kajákra, 5 alkalom ki is jött belőle, ami nem rossz. 3-kor találkoztunk a többi csapattal a főtéren, innen indult egy belvárost megismerő játék. 4 fős kis csoportokra bomlottunk, és kaptunk egy papírt, amin 10 plusz egy bónusz feladat volt. Ezeket kellett másfél óra alatt teljesíteni. A feladatok ilyenek voltak pl.: "Csinálj fotót XY templom órájáról 3:35-kor!" "Menj be a Hema nevű áruházba, és írj össze 5 dolgot, amiről nem tudod, micsoda!" Csinálj fotót a Waal-híd alatt!" "Fotózd le a Lux-házat úgy, hogy legalább 6 ember áll előtte!" "Menj be a krumplisütőhöz, és kérdezd meg mi van az X nevű mártásban!", stb. Én 3 sráccal kerültem egy csapatba, végeztünk is az összes feladattal időre, úgyhogy este kiderült, hogy mi nyertük meg a 4-es csapatból a versenyt. Kaptunk ajándékba egy holland mintás bögrét, meg holland édességet. A városjárás után 5-kor az alpolgármester köszöntötte a külföldi diákokat a Városháza fogadótermében. Kaptunk finom üdítőt, és a köszöntés is nagyon jó volt. Az alpolgármester egy idősebb úriember, de természetesen perfekt angol, mint általában mindenki itt, nagyon találó, humoros és tartalmas beszédet mondott, és rajta keresztül is látszik, hogy Nijmegen mennyire fontosnak tartja a tanulást és a külföldi kapcsolatokat, tapasztalatcserét. 6-tól vacsora volt mindenkinek egy nagy szórakozóhelyen, utána pedig Contry Game következett. Ez azt jelenti, hogy az összes cserediákból az adott országok diákjai összeültek, és be kellett mutatni a saját hazájukat. A legtöbb csapat énekelt és táncolt, úgy éreztem magam, mint egy mini Eurovíziós Dalfesztiválon. A magyarokra annyira jellemzően a többiek leléptek a játék előtt, szóval egyedül képviseltem hazánkat, de megvédtem a haza becsületét népdal énekléssel, amit szerencsére nagy tapssal fogadott a közönség.

csütörtök

Ma is együtt ebédelt a társaság, ma Nicole-hoz mentünk, utána pedig a városközpontban volt program, méghozzá laser quest! Hogy ez mit jelent? A kis csapatunk két részre bomlott, és egymással kellett "harcolni". Amolyan játszóház nagyoknak dolog ez. :) Fel kellett venni egy mellényt, amihez volt egy lézer puska, illetve a mellényen érzékelők. Az egyik csapat zöld, a másik piros volt, az, hogy ki melyikbe került, a mellény határozta meg, de ez csak a játék kezdetekor derült ki. A pálya egy labirintus volt tulajdonképpen fedezékekkel, emelvényekkel, bunkerekkel, félsötétben, füsttel. A játék 15 percig tartott, addig lőhettük egymást. Ha valakit eltaláltak, akkor pár mp-re kiesett a játékból, de utána lehetett folytatni. Az a csapat győzött, amelyik több pontot gyűjtött a végére, nyilván azzal, hogy az ellenfelet szétlőtte. Izgalmas játék volt, de vége lett, mire belejött az ember. A pályán kívül egy kis bár volt, meg más játékok, amiket ki lehetett próbálni, többek között a laser squash-t. Elég nonszensznek nézett ki kívülről, hogy lézersugarakat kell egy ütővel lekaszálni, de belülről nehéz volt. Este közösen vacsorázott a társaság, most Lent-be mentünk, ez É-Nijmegenben van, ez is diákszálló, a lengyel pár lakik itt a csapatból, náluk voltunk. Erre a vacsorára mindenkinek valami nemzeti ételt kellett vinni, jó kis móka volt. Nagyon sok finomság gyűlt össze, és bőven jól lakott mindenki belőle. 11 körül indultunk haza, jó szeles idő volt, és az eső is esett - minden nap amúgy, ha nem is egyfolytában, de napjában többször, ami biciklin és gyalogosan is elég kellemetlen.

péntek

Ma reggelre elég kutyául éreztem magam, az egész heti rohangálás, esőben-szélben biciklizés nem tett jót, csúnyán megfáztam, úgyhogy így az esti programnak lőttek is. Vacsora lett volna a csapattal 11-től meg nyitó party. A nap többi részében az egyetemen kellett ügyet intézni. Megmutatták a könyvtárat, utána pedig elmagyarázták a tárgyfelvételt, azt kellett elintézni. Elég komplikált a rendszer az otthonihoz képest. Nem mondom, hogy a Neptunt imádni fogom ezek után, de jobb, mint itt. Itt minden külön helyen van, az órák időbeosztása, a felvétel, a tantárgyak leírása, az olvasmánylisták, kicsit bonyolult. És itt minden tesztre is külön jelentkezni kell, nem csak a vizsgákra. Plusz nem időpontra kell regisztrálni, csak a tárgyra. Hogy befér-e valaki a tervezett időpontra, az zsákbamacska, személyesen kell bemenni az első héten, és ott eldől. Jó vicc... Az intézkedés egy kicsit elhúzódott, úgyhogy alig vártam, hogy visszaérjek a koliba, mert rázott a hideg, és nagyon nem éreztem jól magam. Mikor végre visszaértem, akkor kidőltem.

Ma, szombaton végre sütött a nap, bár annyira nem volt jó idő a szél miatt, de legalább csak este esett egy kicsit az eső. Ma azon kívül, hogy lementem a kisboltba pzs-ért, nem csináltam sok mindent, csak kúráltam magam, mert eléggé elkapott a megfázás. Remélem hétfőre jobb lesz.

Néhány kép az elmúlt napokról:

konyha

a szobám

a szobám

ez egy elég egyedi bicikli, hétfőn láttam :)

a biciklim a csodás oldaltáskával :)

laser quest